Tó bambuszkúttal és kőlámpással

Az ország második japán kertjének megteremtése nehéz földmunkával kezdődött. A két japán mérnök, és magam is hatalmas gödröt ástunk az első tónak.  Jónéhány munkást szorgoskodott mellettünk, egy dudapesti képviselő pedig a füvet kaszált.
Az első nap ásással telt el, a második a tó betonozásával, aztán következett a kongó bambuszkút beállítása a tó partján. A bejárathoz bambusz oszlopok és bambuszfonatú kerítés került. Minden tárgynak szabályok határozták meg a pontos helyét és irányát.
Néhány nap alatt a gyomos, gondozat területen kialakult a japánkert első látványossága.
   

A kongó bambuszkút (shishi odoshi) a japánkertek „esőhangszere”. A szerkezete egyszerű. Egy tengelyen felfüggesztett bambuszrúdba beleesik az eső, a rudat a víz súlya előrebillenti, és ezáltal kiürül. A visszabillenő rúd vége egy kőnek ütközik, tompa, kongó hangot ad.
A régivágású japán házaknál jól ismert zenekísérete ez az esőnek. Száraz időben az eső hiányát mesterséges vízsugárral is helyettesítik. 

A japán kőlámpás (tóró) a japánkertek elmaradhatatlan tartozéka. Több darabból rakják össze. A kézi faragású kőlámpások a legértékesebbek.
A füzesgyarmati Japánkert kőlámpása Suguta mester keze munkáját dicséri.

 

A fotók nagyításához kattintson a közepükbe!