Japán kert

A hagyományos japán kultúra része a japánkert, amely nem más, mint a természetes táj idealizált, lekicsinyített mása. Meseszerű elrendezésben apró tavacskák, hegyecskék, kicsiny források, csobogó folyócskák váltogatják egymást. A fák virágoznak, s a vizekben aranyhalak úszkálnak. A folyócskákon átívelő hidak, a kőlámpások és pihenőpadok szervesen belesimulnak az idilli tájba. 

Magyarország első japánkertje a Fővárosi Állat- és Növénykertben található. Gyakorlatilag egy terület ezt a nevet viseli, különösebb részletek és konkrétumok nélkül.   

A második japánkertet 2000-ben hoztuk létre Füzesgyarmaton. A munkálatokat a település várossá avatásának napján kezdtük el, és éveken át folytattuk.
A kertépítés munkálatainak irányításához meghívtam Tokió japán kertjeinek és parkjainak osztályvezetőjét, Sumiyoshi Yasuot, és kertmérnökét, Kobayashi Akirát. Ők adták a szaktudásukat, én pedig álltam az építés költségeit.  

A munkálatokban a munkásokkal egyetemben mindhárman tevőlegesen részt vettünk. Néhány nap alatt elkészült a vese alakú tavacska, amelynek széleit, díszítését, illetve mélyüléseit japán szabályok szerint alakítottuk ki. Az alját szigeteltük, betonoztuk, majd feltöltöttük kristálytiszta, átlátszó vízzel.     
A tavacska partjára került egy kongó bambuszkút és egy kézzel faragott kőlámpás.

A kertet az elkövetkező években folyamatos munkával gyarapítottam. A tó túlcsorduló vize egy kacskaringós, híd alatt futó folyócskán keresztül belefolyt egy oszlopokkal határolt, sással és tavi bambusszal teli emésztőbe.
A kertet benépesítettük drága japán gyümölcsfákkal és virágokkal. Japán egzotikus gyümölcsfája a gyönyörű virágú ume. A Súgun. c. filmből ismert Tokugawa-dinasztia leszármazottjától kaptam a híres Tokugawa-ume hajtásaiból, s ezeket ültettük el a füzesgyarmati kertben. A talajba lépőköveket ástunk, és zenei hangú csobogókat süllyesztettünk.

A kert nagyszabású fejlesztéséhez ismét Füzesgyarmatra hívtam Kobayashi kertmérnököt. Az előző években készült folyócska egyik ágát belevezettük egy nagyobb tóba, amelynek közepén kiemelkedik egy jelképes szigetecske. Ez utóbbit a város címerében lévő gólyáról Gólyaszigetnek neveztük. Az új komplexumot terveink szerint gyalogút és pihenőpadok veszik körül, sövények, dombok és fák szegélyezik.
Már csak a parkosítás maradt hátra, s nekem vissza kellett utaznom Japánba. „Búcsúzóul” leraktuk egy japán tervek alapján készülő egzotikus teaház alapjait.

Rövidesen kedvezőtlen hírek érkeztek Füzesgyarmatról. Bár a komplexum minden közüzemi díját én fizettem, távollétemben az önkormányzat mégis elvágta a kert vízvezetékét, víz nélkül pedig nem létezhet japánkert. Ezt az önkényt nem fogadtam el, a múzeumot bezártam, a kiállítási anyagaimat elköltöztettem, a japánkertbe beépített értékeimről pedig lemondtam az önkormányzat javára.
Az önkormányzat a múzeum épületét kiadta egy kínai „turkálónak”, ám a japánkert üzemeltetéséhez nem talált hozzáértőt, aki idejét, energiáját és pénzét a város javára fordítaná. Végül a kertet átengedte az enyészetnek.

Doma-Mikó István
A Japánkert alapítója

 

A fotók nagyításához kattintson a közepükbe!