Tó a Gólyaszigettel

A második tó elkészítése igen nagy munkának bizonyult. Nagyobb mérete miatt az előzőnél sokkal masszívabbra kellett építenünk. Számításba kellett venni a tárolt vízmennyiség tonnáit és a téli fagy feszítő erejét is. A kiásott medence alját egy sorral lebetonoztuk, majd szigetelő réteggel borítottuk, végül egy sokkal erősebb, vasbeton réteggel tettük vízzáróvá és teherbíróvá. A tó peremét többségében bazalt kövekkel raktuk ki, úgyszintén a közepén lévő apró Gólyaszigetet is.

A gyalogutakat, a japánkertek szabálya szerint két földbe betonozott kősorral szegélyeztük, s ezek közét zúzottkővel meg kaviccsal töltöttük meg. Az utak szélére alacsony sövényt terveztünk, a túloldalukon virágzó japán gyümölcsfákkal.

A Japánkert tulajdonképpen a második tó megépítésével teljesedett ki. A rendelkezésre álló terület – japán tervrajzok alapján – megtelt. Minden készen állt arra, hogy a parkosítás egyszerű munkálatai után a kőszékekkel, a kőasztallal, meg az új pihenő padokkal kirándulóhelyként, illetve szabadidő központként működjön.
Persze, voltak még további terveink is, mint például egy apró vízesés az első tó partjára, és az egzotikus, távol-keleti formájú teaház megépítése.

Ám ezekre már nem került sor.

A fotók nagyításához kattintson a közepükbe!